Im Memoriam Titanic

Titanic (12-04-14)

És a Harold képei, amik egyenlőre csak directlinkkel érhető el:
https://picasaweb.google.com/104309033439894220536/20120414Titanic?authuser=0&authkey=Gv1sRgCKme4aXX86zlKw&feat=directlink

Fergeteges szombat esti bulit csaptunk hármasban a Borival és a Harolddal, no meg persze Iunoval amikor is sikerült beneveznünk a Titanic elsüllyedésének 100. évfordulójára rendezett éjszakai emléktúrára.
A táv 19 és 12 km volt. A kevesebbet választottuk.
Ami nekem + 3 vagy még több km-t jelentett, mivel az Ágostont térről fel kellett gyalogolnom a Tettyére (meg vissza) és a start hely is egy kulcsosház volt, ami még ki tudja mennyi (és persze elsőre egy másik irányból próbáltuk megközelíteni). Úgyhogy már a regisztráció előtt többször elhangzott, hogy ez nem is volt olyan jó ötlet.
Iuno-n viszont nagyon cukin állt a láthatósági mellény és különös technikával kifejlesztett led lámpája, ami megmagyarázhatatlan időközönként világított csak, főként akkor, amikor már hazafelé tartottunk. Igazi kis sátán kutyája volt, ahogy néha-néha visszafordult - miután előreszaladt - a fényvisszaverő gomb szemeivel.
A korábban nagyra becsült fejlámpám fénye is eltompult a Harold új szerzetű elemlámpájával szemben, amit megengedett, hogy én vigyek és irányítsam a fényt. Még lézerkard funkció is van rajta! Szerencsére a Harold szereti, ha mindenből van tartalék - kivéve zokni - ezért újra lead egy rendelést a lámpára és +1 db-ot kér nekem is, amit remélem nem felejt majd el.
Zokni! Nem tudom említettem-e, de Harold beinvesztált egy bakancsba is (most, hogy jön a jó idő), amit az előző túránkon viselt először és feltörte a lábát. Persze ez nem tántorította el attól, hogy ismét abba jöjjön és a 20 éves zoknijába, ami feladta a szolgálatot és a sarok része egy az egybe eltűnt. Szerencsére most magammal vittem a kis fényképezőgépemet, ami már tud a sötétben is olyan képeket csinálni, amin látszik is valami, így ezt is sikerült megörökíteni.
Harold a fényképezést illetően is felkészületlen volt, olyan történt, mint még talán soha, lemerült a gép aksija és pót aksi se volt nála. És akkor már itt jegyezném meg, hogy olyan 10-15 percet késtek (pedig kocsival jöttek) és nem hogy pót-zokni, vagy pót-aksi, de még a regisztrációhoz szükséges pénz sem állt a rendelkezésükre. :) Emellett szendvics sem volt náluk, igaz nálam se de én vacsoráztam, ők nem igazán.
Szóval magát a túrát 20:00-kor sikerült megkezdenünk és 23:00 előtt pár perccel értünk célba. Két ellenőrző pontot kellett érinteni a Misina parkolóban és a Sós hegyi kilátóban. A papír szerint 400 valahány méter volt a szintemelkedés, de engem szokás szerint megviselt, főleg, hogy még a botjaimat sem vittem, mert úgy gondoltam, hogy nem akkora táv ez, meg sötét is van és nem nagy hasznát veszem, de jó lett volna. Torony irányt haladtunk, jelzéseket nem is nagyon néztünk. Nekem mindegy volt, én világosba sem tudom, hogy merre járunk, mi merre van annak ellenére, hogy valószínűleg már minden utat bejártunk jónéhányszor.
Sportszelettel és némi igen finom cukorkával motiváltak minket útközben, majd célba érve megkaptunk a gyönyörűséges Titanicos kitűzőnket. Oklevelet szerencsére nem, ami azért jó, mert már megint valami iszonyatos módon félreolvasták és írták a nevemet az itineren.
A Tettye Vendéglő parkolójában váltak el útjaink és már nagyon várjuk következő túránkat a MATT-ot!