Lazer Tag

Ugyan ezen a hétvégén nem a szokásos túrán vettünk részt és talán ezért is maradt ki belőle a Bori, viszont erősítette a csapatot helyette Zoli, de úgy gondolom, hogy azért emlékezzünk meg erről az eseményről is, mivel nagyon jó móka volt, igazi csapatmunka és játék.

A Bőrgyár egyik épületének teljes emelete állt rendelkezésünkre a Lazer Tag-es kommandózáshoz. 4 a 4 ellen formációban küzdöttünk. Dia, Zoli, Péter és én alkottunk egy csapatot, a nyerő csapatot :) és Niki, Harold és az ő 2 meghívottja Krisztián és Zsolt küzdöttek keményen ellenünk. A körülmények elég mostohák voltak, hideg volt és por, de hamar kimelegedtünk és a kabátoktól is megszabadultunk a taktikus játék közben. Kiegyenlített volt a küzdelem, sosem ugyanaz esett el először és mindig mások maradtak a túlélők is. Most már bevallom, hogy fenntartásaim voltak, hogy hogy lehet eltölteni egy egész órát ugyanazon a térben és ugyanazzal a tevékenységgel, de egyáltalán nem volt unalmas és minden egyes játék meglepetésekkel és kihívásokkal teli volt. Én éreztem magamon, ahogy az egész heti feszültség és gyötrelmes napi munkahelyi megpróbáltatások elhagyják a lelkemet és regenerál az önfeledt rohangálás. Remélem a csapat többi tagja is kellemesen regenerálódott és jól érezte megát. Sajnos a helyi adottságok nem igazán tették lehetővé a fényképek készítését a mindig tökéletes képeket gyártó telefonommal, a zárt tér és az ipari világítás kifogott rajta, így a kipirult arcok és poros ruhák és cipők az utókor számára csak elképzelhetőek lesznek. A játékot követő fél órás köhögési roham – a por és a hideg miatt – otthon és az izomláz, amilyet még egy túra után sem éreztem így, gondoskodott róla, hogy még pár napig elhúzódjon nálam ez az élmény. No meg persze az is, hogy később kiderült, egy igazi csillagközi háborús nagyurat tudhattunk társaságunkban: http://www.bama.hu/baranya/kozelet/maga-darth-vader-adta-ossze-az-ifju-baranyai-part-413785

Köszönöm, hogy velem töltöttétek a névnapomat! :)

Kőlyuk

Árpádtető-Kőlyuk	harold képei

Ezen a hétvégén szinte teljes volt a csapat, sajnos Zolit még nem sikerült bevonni bokros teendői miatt. A túra leglelkesebb tagja a Péter volt, ezért az ő akarata valósult meg a kiindulási pont megadásában. Sikeresen kiértünk mindahány a Mecsextrémbe, hogy eleget tegyünk Péter kívánságának és útba ejtsük a Kőlyukat. Mindig külön öröm, ha helyi járattal kell utazni, így az urbanizáció minden csodás elemét meg lehet figyelni, őslakosokat és életkörülményeiket. Elég ködös idő volt és pont ez tette érdekessé a kirándulást, mivel ködben nem igazán voltunk még úton az erdőben szerintem. Több személyes problémával indítottuk a napot. Egyesek megfeledkeztek fontos alap felszereltségekről, mint pl. víz, annak ellenére, hogy ígéretet tettek az erről való gondoskodásról. Persze nem kell kétségbeesni, jól szervezett, és jó lelkű közösségünk mindig gondoskodik a másikról, meg persze az erdő is, hiszen akad ott pár forrÁs. Fel is fedeztünk egyet, melyet eddig még nem is tekintettünk meg soha, és a Dagonyázó forrás névre hallgat…. nem véletlenül. Rengeteg hangos avaron át eljutottunk a soványka kis "vízesésig", ahol már remek kis jégcsapok is képződtek. Újabb izgalmakat szolgáltatott, hogy Bori hűséges 4lábúja, közkedvelt Juno kutya önállósította magát és leszakadt a társaságunktól és egy ideig nélkülöznünk kellett. Bizonyára őt is megzavarták a hulló levelek és azt hitte, hogy egy őzet lát. Bori is jól le szakadt tőlünk, vagyis inkább mi szakadtunk le, mert ő élen járt, hogy a kutya nyomába eredjen, aki viszont a várakozásokkal ellentétben nem beelőzött minket, hanem lemaradt, így a gazdája helyett a mi csoportosulásunkat lelte meg és kétségbeesetten nézett jobbra balra, előre hátra, gazdáját kereste, akit Kőlyuknál értünk utol. Itt egy kicsit tanakodtunk, hogy merre tovább, így nem lett az útvonalban a Zsidóvölgy, viszont nem sokkal később a következő elágazásnál kiderült, hogy a Péter térképének már lejárt a szavatossága és nem minden útvonal van jelölve rajta. Így megint egy kedves meredek rész jött, amit én a Mecsek Maratonon is már nagyon kedveltem. Vágottpuszta! Na, azt majdnem kifelejtettem, pedig ott elég sok időt eltöltöttünk a farakásokon üldögélve, falatozva szendvicseket, "Hanukát" és egyéb finomságokat és nagy filmes élményeket kellett feleleveníteni, mint a Jamie és a csodalámpa vagy a Jessie, Benji és társai. Ennek ellenére a Péter aznap éjjel nem álmodta tovább előző hajnali álmát, a dán rajzfilmet, Dán Viki és Kukul Kiki, a kacsa és a kisfiú barátságáról. Aztán volt nagy farakásokon mászkálás is és persze valahol a Mandulás közepén elváltak útjaink és egyes városlakó a Karos úti kulcsosház felé mentek, hogy lecsorogjanak a városba a Tettyéről, mások pedig egy másik hazafelé vezető utat jártak. Én azt tudom mondani, hogy talán 10 óra magasságában kezdtük meg utunkat és 4 órára értünk le a városba és remélem, idővel kiszámításra kerül a pálya is és további képekkel bővül az album. Ha valaki valami érdekes, említésre érdemes történettel szeretné még kiegészíteni az itt elhangzottakat, ne legyen rest és színesítse a bejegyzést szavaival!

Mind-1

Tolmácsolnám Dia túratársunk tapasztalatait a pénteki "Mind-1" éjszakai túrával kapcsolatban, ami 2011.11.11-én volt és 11 km:

"Sötét volt és hideg és gyönyörű telihold "

Bővebben:

Nem voltak olyan túl sokan, sokszor csak ketten mentünk a Zolival, ami elég izgi volt időnként, mert nem a legerősebb volt a világításunk, és kicsit nehezen igazodtunk el a sötétben, nehéz volt észrevenni a jeleket.

A Misinán keresztül a Remeterétre kellett kijutni, onnan meg vissza a Sóshegyin keresztül a Kardos kulcsosházig.

Mi módosítottunk egy picit az útvonalon (egyébként sokakkal egyetemben) és inkább a jól bevált és sötétben is eltéveszthetetlen piros csíkon jöttünk vissza. Oda viszont olyan jól odasütött a hold, hogy még a lámpa se nagyon kellett, nagyon szép volt és nagyon szép kék kitűzőt kaptunk

A távot kb. 2,5 óra alatt teljesítették, mert sötét volt és botladoztak.

Mecsek 700

Mecsek 700

Kedves Túratársak!

Ez a hétvége úgy alakult, hogy útjaink kettéváltak. Dia és Zoli pénteken a 11.11.11. éjszakai túrára ment, ahová a Haroldék nem kísérhették el őket technikai okok miatt, melyből kifolyólag szombaton sem tudtak részt venni a Mecsek 700-on, ahol a Péter és én elindultunk az 1000 helyett. Nem bántam meg, hogy nem tartottuk magunkat a Mecsek 1000-hez, a 700 is éppen elég magas és meredek volt nekem, aki köztudottan „kedvelem” a meredek részeket. Péter kb. ilyen ugyanilyen kitörő örömmel viseltetik a lejtők iránt. Sok gépjármű állt már a hosszúhetényi könyvtár előtt, amit sikeresen megtaláltunk, annak ellenére, hogy nem vagyunk Hosszúhetény szakértők. A túra útvonala idióta biztosan ki volt jelölve A4-es lapokkal és szalagokkal fűszerezve és mi végig a kitaposott, azaz kijelölt úton haladtunk, szépen, rendesen. Csak a kapott térképet használtuk, se a turista térkép, se az iránytű nem kellett. Az idő remek volt, a bokáig érő avar már nem volt annyira szép, de rugdosni lehetett. A napsugarak be-be sütöttek a fák között és a sárga minden árnyalatát megvilágították. Az erdő tele volt favágókkal, platót pakoló fagyűjtőkkel és még egy munkagép elől is félre kellett ugranunk útközben. Az útvonalban akadt némi beton is Kisújbánya után, illetve a finishbe a falun át. Az ellenőrző pontokon szőlőcukorkák vártak, de akadt bőven folyadék is víz és szörp is, sőt Püspökszentlászlónál még kész szendvicsekkel is vártak minket, de mi a hazait választottuk, hogy ne legyen annyi cipelni való a hátunkon. Ismerősökkel is találkoztunk, akik „futották” a távot. A túrán a legnagyobb kalamajkát az okozta, hogy összecseréltük a menetlevelünket és nálam volt a Péteré és amikor Kisújbányánál visszacseréltük kiderült, hogy az előző Püspökszentlászlónál kapott matrica eltűnt róla és aggódhattunk, hogy nem fogjuk megkapni a jól megérdemelt oklevelet és kitűzőt a túra végén, de megnyugtatok mindenkit: megkaptuk! Bevallom hősiesen, hogy elfáradtam és hogy érzem az izmaimat. A fotózás a Péterre volt bízva, mivel engem akadályozott a bot használat és az emelkedő, ezért a megszokott dömpinghez képest jóval kevesebb készült, pedig többször fel is szólítottam a Péter, hogy használja már a készüléket, ha már odaadtam neki, de sajnos ő nem érzi ennek a súlyát, fontosságát. Végezetül pedig annyi információt szeretnék megosztani veletek, hogy a 18,15 km-es útvonal szintideje 5 óra volt, amit mi….wait for it…. 4 óra 15 perc alatt teljesítettünk. Kicsit frusztrált, hogy a túrán végig orrhosszal előttem járt egy kétgyermekes anyuka tizenéves kisfiaival és ráadásul az is kiderült, hogy ők Szegediek, és egyáltalán nem tűnt úgy, hogy kifogna rajtuk a Zengő apró kis szintemelkedése.