2012. április 29., vasárnap

MATT




2012-04-28 MATT mecsek


MATT-Mecsek
Ez érdekes volt.
Nehéz erről a túráról írni. Talán nagyon vártuk, talán a Hamahamások nagyon elkényeztettek minket, talán túl nagyok voltak az elvárásaink.
Pénteken egy hosszú, nehéz munka nap után szendvicseket gyártva az utolsó pillanatban iparkodtunk, hogy odaérjünk a 21:00-ás eligazításra Abaligetre. Szerencsésen megtaláltuk az iskolát és nagy nehezen parkolóhelyet is, ahonnan később el kellett mégis csak állnunk, mert volt kijelölt parkoló is, az iskola betonozott pályája. Az épületbe érve már némi fejetlenséget tapasztaltunk, nem voltak kígyózó sorok a regisztrációnál, ami egy lépcsőfeljáró alatt volt eldugva, külön sorba kellett állni a pólókért, egy másik helyen miután aláírtuk a "jelenlétit". Az igazi sokk azonban az volt, hogy a szállás nem a megszokott egylégterű tornaterem, tornacsarnok, hanem az iskolai tantermek csekély számban. (Egy kis falu kis általános iskolájáról beszélünk.) Tornaterem híján tornaszobájuk van, amit viszont ki sem nyitottak, találgattuk is sokáig mi okból. A szervezők azzal "védekeztek", hogy majd a túra után többen el fognak menni és szombaton már biztos lesz hol aludnunk, addig meg hagyjuk a cuccainkat a folyósokon, valami sarokba. Nem értették, hogy miért olyan fontos nekünk MOST lepakolni. Talán mert, mint megfáradt dolgozó emberek, szerettünk volna pár órát pihenni, mielőtt nekivágunk az éjszakának.
A 21:00-ra tervezett eligazításból majdnem 22:00 lett, amire az iskola udvarán került sor. Majd visszatömörültünk az iskola kicsiny előterébe, ahol átvehettük a menetlevelet, elkészült a csapatfotó is, papíron a "verseny" megkezdődött.
Átverekedtük magunkat a még sorban állók tömegén cuccainkkal, amit visszapakoltunk a kocsiba, ahova beülve 1,5 óra alatt sikerült a térképen bejelölni a 45 pontot/feladatot és nagyjából megtervezni a stratégiát.

Ténylegesen éjfél után pár perccel vágtunk neki az útnak. Közben abban is megegyeztünk, hogy az már biztos, hogy ha visszaérünk sem fogunk lecuccolni is ottaludni. Tehát tudtuk, hogy a túra után saját kényelmes ágyainkban fogjuk majd kipihenni a túra fáradalmait.
Gyenge kezdés után erős visszaesés jellemezte a túránkat. Stratégiánkkal az éjszaka folyamán nem sok pontot sikerült gyűjtenünk, egyetlen őrzött ellenőrzőpontot sem érintettünk az 5-ből. Sötétben nagyon lassan és bizonytalanul haladtunk, hazai terep a Mecsek ugyan, de nem éppen az Abaliget-Orfű környék.
Egy kissé csípős hajnal után világosodáskor újra átgondoltuk az útvonalat.
Nem mondanám, hogy innentől kezdve már minden flottul ment. Belém továbbra se szállt lelkesedés és nem is tudom, hány holtponton estem túl... talán óránként egyen.
Panaszkodásra az idő is adott okot, mert nagyon örültünk neki, hogy ennyire jó időt jósoltak, hogy 20 fok feletti hőmérséklet, ami igazából a 30 fölött is lehetett, ebben a melegben, pedig még nehezebb volt vonszolni magunkat. Főleg a csapat rehab-részlegének, a leggyengébb láncszemeknek, ami a Niki, Harold és jómagam alkottunk. Egy különösen hosszantartó, folyamatos meredek részen egymás pulzusát méregetve találgattuk, hogy valaha utolérjük-e a csapat másik 3 tagját a Diát, Zolit, Borit és persze Iunot.
A Pálosoknál ez végül is megtörtént, de az itt eltöltött kb. 10 percnyi szünet után keserves volt az újra indulás. Az ezt követő utolsó pihenőnk már nagyon kellett, hogy az utolsó 10 km-t meg tudjuk tenni a bázisig. A barlangkutatók kutatóházánál vagy 1 órát "piknikeztünk", sikerült szundítani is jó néhány percet, ami kb. fél óra továbbhaladás után ködbe veszett már, de 17:00-rá visszaértünk a bázisra.
Leadtuk a menetlevelet és a hátitáskámhoz rögzített szemeteszsákot is, amit hősiesen őriztem és vittem magammal egész úton, és vártuk a vacsorát, a jól megérdemelt babgulyást, amit 6 órától akartak csak felszolgálni, de mi vállalkoztunk arra, hogy leteszteljük.
Sajnos segíteni már nem tudtunk, hogy jobb legyen, mert 6 órányi forró vízben való főzés után még nem volt puha a bab - 1 óra múlva sem volt jobb - de a hús ehető volt, szinte kifejezetten száraz volt, legalább is nem találkoztam nagy mócsingokkal az adagomba, ahogy répával sem, a leve is ízletes volt, de sajnos a bab miatt az egész élvezhetetlen volt.

Talán feltűnt, hogy nem sok utalást tettem a feladatokra, elért helyekre ez egyrészt azért van, mert nagyon hosszú volt az út, nagyon sok a feladat közel - 20-at sikerült megtalálnunk (de ebben sem vagyok, biztos, mert nem nagyon követtem az eseményeket, nem igazán voltam képben) - és még azt az útvonalat sem ismertem fel, amin éjjel elindultunk és ugyanazon értünk is vissza.
Lelkesedés hiányában, ami helyett inkább a közöny és unalom töltött ki még fényképeket se csináltam, pedig egész úton ott lapult a telefon a zsebemben, de amennyit érzékeltem a dologból, Haroldnál is csak néhány alkalommal volt olyan, hogy megörökítsen néhány pillanatot. Remélem megosztja majd ezeket hamarosan és nem kell augusztusig várni a számításokra sem, amelyekből kiderül, hogy mekkora távot tettünk meg.

Minden köszönet és tisztelet a Diának, aki végigadminisztrálta a menetlevelet és írt, rajzolt, pedig nem sok támogatást kapott hozzá, de gratuláció a Zolinak és a Haroldnak is, akik javarészt a feladatok elvégzői voltak, Nikinek, aki korát meghazudtolva óriási önfegyelemmel, kitartással tűrt és menetelt sztrájk és hiszti nélkül. Részvétem Borinak, aki már a túra elején elhagyta többgenerációs, sokat megélt pórázát, Iunonak a kedvességet, hogy vigyázott rám és a Nikire a sötét, mindenhol zörgő, neszező erdőben, mikor a többiek pontot gyűjteni mennek és magunkra hagytak.

Mint a Kerge Zergék eddigi aktív túraszervezője egy jó időre visszavonulok, közös megegyezéssel.
Ez a túra volt az, ami megadta a kellő löketet, hogy egy időre hanyagoljuk túra tevékenységünket. Többen már korábban is a túraútvonalak helyett a kerékpárutakon akartak járni, elképzelhető, hogy az új Kerge Zerge csapat, már nem bakancsos, hanem "kerekes" lesz, én elképzelhetetlennek tartom, hogy nagy barátságot kössek eme sportággal, de remélem, hogy lesz olyan közülük, aki folytatja a "hagyományt" és ír néhány sort majd az új kalandokról.
HAJRÁ!

2012. április 16., hétfő

Im Memoriam Titanic

Titanic (12-04-14)

És a Harold képei, amik egyenlőre csak directlinkkel érhető el:
https://picasaweb.google.com/104309033439894220536/20120414Titanic?authuser=0&authkey=Gv1sRgCKme4aXX86zlKw&feat=directlink

Fergeteges szombat esti bulit csaptunk hármasban a Borival és a Harolddal, no meg persze Iunoval amikor is sikerült beneveznünk a Titanic elsüllyedésének 100. évfordulójára rendezett éjszakai emléktúrára.
A táv 19 és 12 km volt. A kevesebbet választottuk.
Ami nekem + 3 vagy még több km-t jelentett, mivel az Ágostont térről fel kellett gyalogolnom a Tettyére (meg vissza) és a start hely is egy kulcsosház volt, ami még ki tudja mennyi (és persze elsőre egy másik irányból próbáltuk megközelíteni). Úgyhogy már a regisztráció előtt többször elhangzott, hogy ez nem is volt olyan jó ötlet.
Iuno-n viszont nagyon cukin állt a láthatósági mellény és különös technikával kifejlesztett led lámpája, ami megmagyarázhatatlan időközönként világított csak, főként akkor, amikor már hazafelé tartottunk. Igazi kis sátán kutyája volt, ahogy néha-néha visszafordult - miután előreszaladt - a fényvisszaverő gomb szemeivel.
A korábban nagyra becsült fejlámpám fénye is eltompult a Harold új szerzetű elemlámpájával szemben, amit megengedett, hogy én vigyek és irányítsam a fényt. Még lézerkard funkció is van rajta! Szerencsére a Harold szereti, ha mindenből van tartalék - kivéve zokni - ezért újra lead egy rendelést a lámpára és +1 db-ot kér nekem is, amit remélem nem felejt majd el.
Zokni! Nem tudom említettem-e, de Harold beinvesztált egy bakancsba is (most, hogy jön a jó idő), amit az előző túránkon viselt először és feltörte a lábát. Persze ez nem tántorította el attól, hogy ismét abba jöjjön és a 20 éves zoknijába, ami feladta a szolgálatot és a sarok része egy az egybe eltűnt. Szerencsére most magammal vittem a kis fényképezőgépemet, ami már tud a sötétben is olyan képeket csinálni, amin látszik is valami, így ezt is sikerült megörökíteni.
Harold a fényképezést illetően is felkészületlen volt, olyan történt, mint még talán soha, lemerült a gép aksija és pót aksi se volt nála. És akkor már itt jegyezném meg, hogy olyan 10-15 percet késtek (pedig kocsival jöttek) és nem hogy pót-zokni, vagy pót-aksi, de még a regisztrációhoz szükséges pénz sem állt a rendelkezésükre. :) Emellett szendvics sem volt náluk, igaz nálam se de én vacsoráztam, ők nem igazán.
Szóval magát a túrát 20:00-kor sikerült megkezdenünk és 23:00 előtt pár perccel értünk célba. Két ellenőrző pontot kellett érinteni a Misina parkolóban és a Sós hegyi kilátóban. A papír szerint 400 valahány méter volt a szintemelkedés, de engem szokás szerint megviselt, főleg, hogy még a botjaimat sem vittem, mert úgy gondoltam, hogy nem akkora táv ez, meg sötét is van és nem nagy hasznát veszem, de jó lett volna. Torony irányt haladtunk, jelzéseket nem is nagyon néztünk. Nekem mindegy volt, én világosba sem tudom, hogy merre járunk, mi merre van annak ellenére, hogy valószínűleg már minden utat bejártunk jónéhányszor.
Sportszelettel és némi igen finom cukorkával motiváltak minket útközben, majd célba érve megkaptunk a gyönyörűséges Titanicos kitűzőnket. Oklevelet szerencsére nem, ami azért jó, mert már megint valami iszonyatos módon félreolvasták és írták a nevemet az itineren.
A Tettye Vendéglő parkolójában váltak el útjaink és már nagyon várjuk következő túránkat a MATT-ot!

2012. április 2., hétfő

Tenkes Maraton (2012-03-31)

Tenkes Maraton



2012-03-31 Tenkes

Vártuk már nagyon a Tenkest. Én 2010-ben voltam először a 30-on, az első teljesítmény túrám volt egy olyan csapattal ami már feloszlott költözés miatt. Jelenlegi csapatunk egy része tavaly nélkülem vágott neki más elfoglaltságai miatt és ők is jól érezték magukat. Idén már sikerült a teljes csapatnak együtt teljesíteni a távot - kivéve a diákok legszorgalmasabbját, Zolit.
Hihetetlen módon az indulás terv szerűen történt, sőt a megcélzott 9 órás start időpontot sikerült 10 perccel előrébb hozni. A túrázók annyian voltak, hogy a templomkertben kellett már parkolni és egy idő után már az is betelt. Ha jól hallottam kb. 800 résztvevő volt. Az időjárás is nekünk kedvezett, remek kirándulós idő volt, mondhatni túl is öltöztünk.
A szintidő 7 óra volt, amin először meg is lepődtem, szintemelkedésnek is "csak" 700 méter volt megadva. Persze azzal nem számoltam, hogy ebből a felét egyszerre kell megtenni fölfelé és igen, van a mecseki Sas-fészek elérésénél meredekebb is. Aggódtak is értem a többiek, mikor végre a tetőre értem a máriagyűdi "hegyen". Ez volt a túra legnehezebb része.
Az sem segített, hogy előtte a Máriagyűdi templom árnyékában az ellenőrzőponton kedves túratársaim felköszöntöttek születésnapom alkalmából és maximális tisztelet Haroldnak, aki a tortámon kívül, az annak hűtéséré szolgáló jégakkukkal nehezítette hátizsákját és persze a többieknek is köszönöm a figyelmességüket.
Körülbelül egy órával ez után Bori nem bírta tovább a szuttyogásunkat és szem Iunoval együtt eltűntek a szemünk elől, de mi is jó időt futottunk és az általam támasztott elvárásokat is sikerült teljesíteni, azaz 5 órán belül teljesítettük a távot. Hivatalosan 5 óra 15-20 perc, de Máriagyűdön több időt töltöttünk.
Oklevelet nem, de kitűzőt kaptunk, Bori és Péter a Tenkes 1x, a többiek már a Tenkes 2x kitűzőt szerezhette meg.
Dokumentáció terén nem voltam túl aktív, de remélem a Haroldnak sikerült nagyszerű pillanatokat megörökítenie és hamarosan megosztja velünk.