MATT

2012-04-28 MATT mecsek

MATT-Mecsek

Ez érdekes volt.
Nehéz erről a túráról írni. Talán nagyon vártuk, talán a Hamahamások nagyon elkényeztettek minket, talán túl nagyok voltak az elvárásaink.
Pénteken egy hosszú, nehéz munka nap után szendvicseket gyártva az utolsó pillanatban iparkodtunk, hogy odaérjünk a 21:00-ás eligazításra Abaligetre. Szerencsésen megtaláltuk az iskolát és nagy nehezen parkolóhelyet is, ahonnan később el kellett mégis csak állnunk, mert volt kijelölt parkoló is, az iskola betonozott pályája. Az épületbe érve már némi fejetlenséget tapasztaltunk, nem voltak kígyózó sorok a regisztrációnál, ami egy lépcsőfeljáró alatt volt eldugva, külön sorba kellett állni a pólókért, egy másik helyen miután aláírtuk a "jelenlétit". Az igazi sokk azonban az volt, hogy a szállás nem a megszokott egylégterű tornaterem, tornacsarnok, hanem az iskolai tantermek csekély számban. (Egy kis falu kis általános iskolájáról beszélünk.) Tornaterem híján tornaszobájuk van, amit viszont ki sem nyitottak, találgattuk is sokáig mi okból. A szervezők azzal "védekeztek", hogy majd a túra után többen el fognak menni és szombaton már biztos lesz hol aludnunk, addig meg hagyjuk a cuccainkat a folyósokon, valami sarokba. Nem értették, hogy miért olyan fontos nekünk MOST lepakolni. Talán mert, mint megfáradt dolgozó emberek, szerettünk volna pár órát pihenni, mielőtt nekivágunk az éjszakának.
A 21:00-ra tervezett eligazításból majdnem 22:00 lett, amire az iskola udvarán került sor. Majd visszatömörültünk az iskola kicsiny előterébe, ahol átvehettük a menetlevelet, elkészült a csapatfotó is, papíron a "verseny" megkezdődött.
Átverekedtük magunkat a még sorban állók tömegén cuccainkkal, amit visszapakoltunk a kocsiba, ahova beülve 1,5 óra alatt sikerült a térképen bejelölni a 45 pontot/feladatot és nagyjából megtervezni a stratégiát.

Ténylegesen éjfél után pár perccel vágtunk neki az útnak. Közben abban is megegyeztünk, hogy az már biztos, hogy ha visszaérünk sem fogunk lecuccolni is ottaludni. Tehát tudtuk, hogy a túra után saját kényelmes ágyainkban fogjuk majd kipihenni a túra fáradalmait.
Gyenge kezdés után erős visszaesés jellemezte a túránkat. Stratégiánkkal az éjszaka folyamán nem sok pontot sikerült gyűjtenünk, egyetlen őrzött ellenőrzőpontot sem érintettünk az 5-ből. Sötétben nagyon lassan és bizonytalanul haladtunk, hazai terep a Mecsek ugyan, de nem éppen az Abaliget-Orfű környék.
Egy kissé csípős hajnal után világosodáskor újra átgondoltuk az útvonalat.
Nem mondanám, hogy innentől kezdve már minden flottul ment. Belém továbbra se szállt lelkesedés és nem is tudom, hány holtponton estem túl... talán óránként egyen.
Panaszkodásra az idő is adott okot, mert nagyon örültünk neki, hogy ennyire jó időt jósoltak, hogy 20 fok feletti hőmérséklet, ami igazából a 30 fölött is lehetett, ebben a melegben, pedig még nehezebb volt vonszolni magunkat. Főleg a csapat rehab-részlegének, a leggyengébb láncszemeknek, ami a Niki, Harold és jómagam alkottunk. Egy különösen hosszantartó, folyamatos meredek részen egymás pulzusát méregetve találgattuk, hogy valaha utolérjük-e a csapat másik 3 tagját a Diát, Zolit, Borit és persze Iunot.
A Pálosoknál ez végül is megtörtént, de az itt eltöltött kb. 10 percnyi szünet után keserves volt az újra indulás. Az ezt követő utolsó pihenőnk már nagyon kellett, hogy az utolsó 10 km-t meg tudjuk tenni a bázisig. A barlangkutatók kutatóházánál vagy 1 órát "piknikeztünk", sikerült szundítani is jó néhány percet, ami kb. fél óra továbbhaladás után ködbe veszett már, de 17:00-rá visszaértünk a bázisra.
Leadtuk a menetlevelet és a hátitáskámhoz rögzített szemeteszsákot is, amit hősiesen őriztem és vittem magammal egész úton, és vártuk a vacsorát, a jól megérdemelt babgulyást, amit 6 órától akartak csak felszolgálni, de mi vállalkoztunk arra, hogy leteszteljük.
Sajnos segíteni már nem tudtunk, hogy jobb legyen, mert 6 órányi forró vízben való főzés után még nem volt puha a bab - 1 óra múlva sem volt jobb - de a hús ehető volt, szinte kifejezetten száraz volt, legalább is nem találkoztam nagy mócsingokkal az adagomba, ahogy répával sem, a leve is ízletes volt, de sajnos a bab miatt az egész élvezhetetlen volt.

Talán feltűnt, hogy nem sok utalást tettem a feladatokra, elért helyekre ez egyrészt azért van, mert nagyon hosszú volt az út, nagyon sok a feladat közel - 20-at sikerült megtalálnunk (de ebben sem vagyok, biztos, mert nem nagyon követtem az eseményeket, nem igazán voltam képben) - és még azt az útvonalat sem ismertem fel, amin éjjel elindultunk és ugyanazon értünk is vissza.
Lelkesedés hiányában, ami helyett inkább a közöny és unalom töltött ki még fényképeket se csináltam, pedig egész úton ott lapult a telefon a zsebemben, de amennyit érzékeltem a dologból, Haroldnál is csak néhány alkalommal volt olyan, hogy megörökítsen néhány pillanatot. Remélem megosztja majd ezeket hamarosan és nem kell augusztusig várni a számításokra sem, amelyekből kiderül, hogy mekkora távot tettünk meg.

Minden köszönet és tisztelet a Diának, aki végigadminisztrálta a menetlevelet és írt, rajzolt, pedig nem sok támogatást kapott hozzá, de gratuláció a Zolinak és a Haroldnak is, akik javarészt a feladatok elvégzői voltak, Nikinek, aki korát meghazudtolva óriási önfegyelemmel, kitartással tűrt és menetelt sztrájk és hiszti nélkül. Részvétem Borinak, aki már a túra elején elhagyta többgenerációs, sokat megélt pórázát, Iunonak a kedvességet, hogy vigyázott rám és a Nikire a sötét, mindenhol zörgő, neszező erdőben, mikor a többiek pontot gyűjteni mennek és magunkra hagytak.

Mint a Kerge Zergék eddigi aktív túraszervezője egy jó időre visszavonulok, közös megegyezéssel.
Ez a túra volt az, ami megadta a kellő löketet, hogy egy időre hanyagoljuk túra tevékenységünket. Többen már korábban is a túraútvonalak helyett a kerékpárutakon akartak járni, elképzelhető, hogy az új Kerge Zerge csapat, már nem bakancsos, hanem "kerekes" lesz, én elképzelhetetlennek tartom, hogy nagy barátságot kössek eme sportággal, de remélem, hogy lesz olyan közülük, aki folytatja a "hagyományt" és ír néhány sort majd az új kalandokról.
HAJRÁ!

Im Memoriam Titanic

Titanic (12-04-14)

És a Harold képei, amik egyenlőre csak directlinkkel érhető el:
https://picasaweb.google.com/104309033439894220536/20120414Titanic?authuser=0&authkey=Gv1sRgCKme4aXX86zlKw&feat=directlink

Fergeteges szombat esti bulit csaptunk hármasban a Borival és a Harolddal, no meg persze Iunoval amikor is sikerült beneveznünk a Titanic elsüllyedésének 100. évfordulójára rendezett éjszakai emléktúrára.
A táv 19 és 12 km volt. A kevesebbet választottuk.
Ami nekem + 3 vagy még több km-t jelentett, mivel az Ágostont térről fel kellett gyalogolnom a Tettyére (meg vissza) és a start hely is egy kulcsosház volt, ami még ki tudja mennyi (és persze elsőre egy másik irányból próbáltuk megközelíteni). Úgyhogy már a regisztráció előtt többször elhangzott, hogy ez nem is volt olyan jó ötlet.
Iuno-n viszont nagyon cukin állt a láthatósági mellény és különös technikával kifejlesztett led lámpája, ami megmagyarázhatatlan időközönként világított csak, főként akkor, amikor már hazafelé tartottunk. Igazi kis sátán kutyája volt, ahogy néha-néha visszafordult - miután előreszaladt - a fényvisszaverő gomb szemeivel.
A korábban nagyra becsült fejlámpám fénye is eltompult a Harold új szerzetű elemlámpájával szemben, amit megengedett, hogy én vigyek és irányítsam a fényt. Még lézerkard funkció is van rajta! Szerencsére a Harold szereti, ha mindenből van tartalék - kivéve zokni - ezért újra lead egy rendelést a lámpára és +1 db-ot kér nekem is, amit remélem nem felejt majd el.
Zokni! Nem tudom említettem-e, de Harold beinvesztált egy bakancsba is (most, hogy jön a jó idő), amit az előző túránkon viselt először és feltörte a lábát. Persze ez nem tántorította el attól, hogy ismét abba jöjjön és a 20 éves zoknijába, ami feladta a szolgálatot és a sarok része egy az egybe eltűnt. Szerencsére most magammal vittem a kis fényképezőgépemet, ami már tud a sötétben is olyan képeket csinálni, amin látszik is valami, így ezt is sikerült megörökíteni.
Harold a fényképezést illetően is felkészületlen volt, olyan történt, mint még talán soha, lemerült a gép aksija és pót aksi se volt nála. És akkor már itt jegyezném meg, hogy olyan 10-15 percet késtek (pedig kocsival jöttek) és nem hogy pót-zokni, vagy pót-aksi, de még a regisztrációhoz szükséges pénz sem állt a rendelkezésükre. :) Emellett szendvics sem volt náluk, igaz nálam se de én vacsoráztam, ők nem igazán.
Szóval magát a túrát 20:00-kor sikerült megkezdenünk és 23:00 előtt pár perccel értünk célba. Két ellenőrző pontot kellett érinteni a Misina parkolóban és a Sós hegyi kilátóban. A papír szerint 400 valahány méter volt a szintemelkedés, de engem szokás szerint megviselt, főleg, hogy még a botjaimat sem vittem, mert úgy gondoltam, hogy nem akkora táv ez, meg sötét is van és nem nagy hasznát veszem, de jó lett volna. Torony irányt haladtunk, jelzéseket nem is nagyon néztünk. Nekem mindegy volt, én világosba sem tudom, hogy merre járunk, mi merre van annak ellenére, hogy valószínűleg már minden utat bejártunk jónéhányszor.
Sportszelettel és némi igen finom cukorkával motiváltak minket útközben, majd célba érve megkaptunk a gyönyörűséges Titanicos kitűzőnket. Oklevelet szerencsére nem, ami azért jó, mert már megint valami iszonyatos módon félreolvasták és írták a nevemet az itineren.
A Tettye Vendéglő parkolójában váltak el útjaink és már nagyon várjuk következő túránkat a MATT-ot!

Tenkes Maraton (2012-03-31)

Tenkes Maraton

2012-03-31 Tenkes

Vártuk már nagyon a Tenkest. Én 2010-ben voltam először a 30-on, az első teljesítmény túrám volt egy olyan csapattal ami már feloszlott költözés miatt. Jelenlegi csapatunk egy része tavaly nélkülem vágott neki más elfoglaltságai miatt és ők is jól érezték magukat. Idén már sikerült a teljes csapatnak együtt teljesíteni a távot - kivéve a diákok legszorgalmasabbját, Zolit.
Hihetetlen módon az indulás terv szerűen történt, sőt a megcélzott 9 órás start időpontot sikerült 10 perccel előrébb hozni. A túrázók annyian voltak, hogy a templomkertben kellett már parkolni és egy idő után már az is betelt. Ha jól hallottam kb. 800 résztvevő volt. Az időjárás is nekünk kedvezett, remek kirándulós idő volt, mondhatni túl is öltöztünk.
A szintidő 7 óra volt, amin először meg is lepődtem, szintemelkedésnek is "csak" 700 méter volt megadva. Persze azzal nem számoltam, hogy ebből a felét egyszerre kell megtenni fölfelé és igen, van a mecseki Sas-fészek elérésénél meredekebb is. Aggódtak is értem a többiek, mikor végre a tetőre értem a máriagyűdi "hegyen". Ez volt a túra legnehezebb része.
Az sem segített, hogy előtte a Máriagyűdi templom árnyékában az ellenőrzőponton kedves túratársaim felköszöntöttek születésnapom alkalmából és maximális tisztelet Haroldnak, aki a tortámon kívül, az annak hűtéséré szolgáló jégakkukkal nehezítette hátizsákját és persze a többieknek is köszönöm a figyelmességüket.
Körülbelül egy órával ez után Bori nem bírta tovább a szuttyogásunkat és szem Iunoval együtt eltűntek a szemünk elől, de mi is jó időt futottunk és az általam támasztott elvárásokat is sikerült teljesíteni, azaz 5 órán belül teljesítettük a távot. Hivatalosan 5 óra 15-20 perc, de Máriagyűdön több időt töltöttünk.
Oklevelet nem, de kitűzőt kaptunk, Bori és Péter a Tenkes 1x, a többiek már a Tenkes 2x kitűzőt szerezhette meg.
Dokumentáció terén nem voltam túl aktív, de remélem a Haroldnak sikerült nagyszerű pillanatokat megörökítenie és hamarosan megosztja velünk.

Medvehagymázás Árpád-tetőn

Árpád-tető, Medvehagyma (12-03-25)

Medvehagyma szezon van és az idő is a túrázóknak kedvezett. Péterrel elhatároztuk, hogy megyünk, szedünk és persze megtettük a kiírást is a többiek felé. Harold végre megkaphatta a bicikli túráját a Yanooval, így ő csak a túránk vége felé csatlakozott lányos csapatunkhoz - Bori, Niki, Júnó, Emi mama, én - melyet a Péter (is) vezetett.

Kibuszoztunk az Árpád-tetőre, és pár méter megtétele után a tavalyihoz hasonlóan megkezdtük a medvehagyma ritkítását. Most még nem voltak szép nagy levelek, olyan intenzív illatuk sem, de nem kellett keresgélni őket. Még egyszer - újabb pár méter után - újra megálltunk és gyarapítottuk szatyraink tartalmát. Az idővel nem is nagyon törődtünk, hogy hol mennyit időzünk. A fehérkúti kulcsosháznál is hosszasan ücsörögtünk és csemegéztünk a szalonnás és kirántott húsos, medvehagymával dúsított szendvicsekből. 

Igazi ráérős, nézelődős kirándulás volt. Nem volt hiszti se, mindenki jókedvű volt. Borinak azért annyira nem volt, jó, ő csendben küzdött az allergiájával és valószínűleg Júnó is unatkozott, sokat kellett egy helyben állni, ráadásul ő még a szendvicsekből sem kaphatott és a a medvehagymát sem kedveli és a táv sem volt akkora, hogy különösebben elfáradt volna.

Mi a Péterrel kicsit elfáradtunk a sok friss levegőn töltött időtől, de persze kellemesen és nem kimerítően.

Reméljük a Diának és a Zolinak is kellemesen telt a hétvégéje és szombaton csatlakoznak a Tenkes Maratonra, ahol teljes díszbe öltözve, felavathatjuk az egyen-pólónkat is. 

SZUADÓ (2012-03-10)

SZUADÓ 2012

2012-03-10 Szuado

Hosszas kihagyás után sikerült elindulunk rendszeres évi SZUADÓ teljesítmény túrán. A tavalyitól eltérően most nem a 30-ra mentünk, hanem a 17-re, ami igazából csak 16,3 km volt. Ezt nem nevezném éppen fejlődésnek, viszont az 5 órára kiírt szintidőn jócskán belül, azaz 4 óra alatt sikerült teljesítenünk a távot. Csapatunkból a Péter hiányzott egyedül, így 6 fővel és a kutyával vágtunk neki a távnak. 8:30-kor indultunk a Teca mamától, kicsit szeles volt még ilyenkor és bántam, hogy nem a szőrös fülest hoztam, mint a Bori. Én még a megfázás utáni köhögéssel küzdöttem és különösen megszenvedtem a hegyeket (emelkedőket), de a lejtőkkel is gondom volt, mert a térdem lefelé menet is rendetlenkedett, úgy, mint amikor is fél lábon ugrálva jöttem le a Tettyéről. Ennek ellenére igyekeztem csöndben szenvedni, mert a túrán a legmorcosabb és legnegatívabb szerep már elkelt, ezt a Niki stoppolta le. Nem volt éppen jó hangulatban, na de van ilyen. Zoli és Dia a tőlük megszokott fiatalos lendülettel, virgonckodva szökdelték végig a távot. Bori ismét élen járt Júnóval, Harold meg csak a finishben kezdett el panaszkodni, hogy ő inkább bringázna és már nem szórakoztatja őt a túrázás. Ennyit a csapat hangulatáról... Az erődben néha olyan hangulatom volt, mintha nem is tavasz jönne, hanem az őszben járnánk. Kevés volt még a zöld, de már bújnak kifelé a medvehagymák, amiből egyesek szedtek is és elfelejtették leadni a fuvardíjat belőle :). 4 ellenőrzőpont volt, ebből 2 sikerült csokit kapnunk, kivételesen ehető is lett volna, hiszen nem a szokásos Americana és egyéb no name borzalmakat osztogatták, hanem Bohóc és Lottó csokoládé szeleteket, de sajnos van aki ezt sem szereti. Az útvonal nagy izgalmakat nem tartogatott, hiszen már számtalanszor bejártuk a Babás szerkövek, Sas fészek, Zsongor-kő útvonalakat és most már nevesítve ismerjük a Vörös-hegyet, ahol szintén nem most jártunk először. Itt nagy hóvirág burjánzás volt megfigyelhető és már a mecseki hunyor is előbújt. A túra végeztével átvehettük ez évi első oklevelünket és kitűzőnket - itt szeretném megjegyezni, hogy nekem ez a 12. -, majd a Teca mamánál egy pár virslivel zárhattuk a napot, ami a Harold szerint jobb volt, mint a tavalyi, mégsem kért belőle.

Gyanítom, hogy a legközelebbi túránk medvehagyma szerzés céljából fog történni kizárólag és talán a szervezett Tenkes túrára benevezünk még e hónapban, hiszen arra nem járunk mindennap, így talán a már-már Lusta Csigák nevet kivívó Kerge Zergék teljes létszámban újra felsorakozhatnak.

Snow Fun

Snow and Fun

Végre leesett az első hó és igen nagy mennyiségben. Igaz, már múlt hét végén. Meg is ismétlődött ezen a hétvégén is, és most már kamáslival felszerelkezve ezt az alkalmat már én is kihasználtam, és csatlakoztam a Dia-Zoli csapathoz. A Havihegyről a Tettyén át a TV-toronyig, majd körbe a Rotaryn és le a Mecsek Kapuhoz útvonalon zajlott a kirándulás. Nem a távolság volt a lényeg, hanem a rengeteg sok hó, amit teszteltünk is annak rendje és módja szerint különféle módon. Hóangyalkák, fákat ölelgető hó lények, hódobálás, tökéletes csoportképek tették különösen szórakoztatóvá az amúgy unalmas utat. A Rotary kört most jártam be először, de a Mandulás hosszú egyhangúságát juttatta eszembe. A téli, havas teljesítmény túrákra pedig nem jelentkeznék önként. Köztudottan nagy gyengém az emelkedő, hát hóban az egyenes is az. Na de ettől eltekintve nagyon kellemes volt a túránk a szálingozó hóesésben, a játszadozással, amit a spontán képek is bizonyítanak. A városi szmogba érve a Széchenyi téren nagy meglepetésünkre még egy sirályt is láttunk (vagy egy fehér galambot, hosszú, vékony piros csőrrel) és azon szutykos, nagykabátos túraszerelésünkben betértünk a Mekibe egy forró almás pitére - ami nem is volt olyan forró - illetve forrócsokira, majd a Pécsi Téli Ízek fesztiválját is meglátogattuk röviden és így ért véget a vasárnapi kirándulás.

A következő túráig, túra beszámolóig elképzelhető, hogy tavaszig kell várni, nő a lustaság és csökken a lelkesedés.

Babás szerkövek

Babás szerkövek

2012-01-15 Kata tura

Az idei első saját "szervezésű" túránk teljes létszámban történt, azaz 7 fővel! Mondhatni, jól indult az év ebből a szempontból mindenképpen.

Az útvonal viszonylag gyorsan körvonalazódott. Célállomás a Babás szerkövek és a Zsongorkő, mivel se a Bori, se a Péter nem járt még arrafelé. Starthelynek Teca mamát jelöltük ki és jól megszerveztük a helyijáratokkal való közlekedést is és Uránvárosba mind kiértünk. Bori és a kutya gyalog igyekeztek eljutni a starthelyre, de a 22-esen utazva az első megálló felé már láttuk, hogy nem fog nekik sikerülni, mivel ott "sétáltak" még az úton. Ezért együttes erővel úgy döntöttünk, hogy rögtön az első megállónál leszállunk és bevárjuk őket és előrébb hozzuk a starthelyet. (Kár volt viszont a buszjegyünkért.)

A Teca mamától nem a szokványos úton a tó irányába indultunk, hanem a nem jelölt úton a Teca mama alatt, balra. (Ezt jobban leírni nem tudom.) Térképet nem használtunk, csak mentünk a kitaposott úton, de elértünk a kilátóig, ahol Dia a Zolival mérleghintázott - talált magának valakit a súlycsoportjából), én hintázgattam, a többiek pedig a kilátóból élvezték a szeles időt. Annak ellenére, hogy fel voltam készülve a legrosszabbakra, hogy havas eső fog esni, hogy fagy lesz, hogy orkán erejű szél, stb., ehhez képest nagyon kellemes idő volt, és épphogy csak némi erősebb, hidegebb szél kísért bennünket helyenként és alkalomadtán.

Szép volt megint a fenyő erdőn keresztül menni, én ezt szeretem a legjobban ebben a szerkövek felé vezető úton és azok is örültek, akik végre eljutottak az első kijelölt állomásra. Zoli el is mesélte a népi legendát, ami ehhez a helyhez kötődik valami lakodalmas menetről, akik túl büszkék voltak, hogy kitérjenek egymás útjából, hogy tovább haladhassanak, így kővé váltak, vagy kővé dermesztette őket valaki. Egy számomra kevésbé szórakoztató rész következet - el a Sas fészekbe. De ezt is sikerült túl élni. Következett az István kilátó - már ami még áll belőle - ahová a nagyon bátor Harold fel is mászott és majd talán a fotókból kiderül, hogy milyen is onnan a panaoráma. Zsonkgorkőnél újabb megálló, a Péter itt is kitörő lelkesedéssel ujjongott az elé táruló panoráma láttán. Úgy gondolom itt is tetemes mennyiségű kép készült. Innen egyenes út a Pálosokhoz, ahol még nagyobb hókupacot is lehetett látni, így azonnal elő is kerültek a téli fagyik, mert ennél jobb helyen nem is fogyaszthattuk volna el őket. Niki ebből a jóból kimaradt, mivel az ő és a téli fagyi legutóbbi találkozása nem volt túl felemelő, de mi többiek lenyeltük ezt is! A Pálosok után még egy kis szusszanást tartottunk a Remeteréten. Itt a Harold már erős hátfájással küzdött, de hősiesen tűrte és vezette a sort a későbbiekben. Végig a hosszú egyhangú Manduláson, pózolás a játszótéren, hogy legyen ott is egy kis élet, majd a Kardos úton a Kikeletnél álltunk meg, míg a Dia és a Bori vizet szerzett az egész úton éhező és szomjazó Junonak. Innen már tényleg csak kevés volt vissza a Tettyéig, ahonnan én már csak szinte fél lábbal ugrálva tudtam leszökellni, mert a bal térdemmel történt valami és a lépcsőzés lefelé igen nagy fájdalmakat okozott, de ez egyszerű lejtőnél már nem jelentett gondot. Sikeresen leértünk az Ágoston térre, ahol romokon keresztül jöttünk, amit én magam sem láttam még, pedig helyi lakos vagyok.

A kis túránk véget ért. Időben ez azt jelenti, hogy olyan 10-10:30 környékén indultunk és 16:30-17:00 lehetett mire megérkeztünk. A távot szokás szerint nem tudom, de soknak tűnt.

Ezután a teljesítmény után mindenki feltöltődhetett energiával egy általam készített és felszolgált babgulyással, amiben sertésköröm is volt, de ebből csak a Péter és az én tányéromon landolt nagyobb mennyiség, a többiek nem vállalták be, de ennek ellenére is találtak fogukra való falatokat a gulyásban. Desszertnek nagy gyümölcs-party volt, fogyott a Sparos vödrös narancs, körte, banán, majd ezt levezetve következett egy kis wellness is, felváltva a Chi-gép és a talpmasszírozót lehetett igénybe venni, a Harold pedig még lóbalzsamos nyomópontos kezelést is kapott a hátára.

Sajnos még nem sikerült hóban túráznunk most sem, de ennek ellenére jó kis túra volt.

Boldog Új Évet!

Közös túrázásaink annyira összekovácsoltak minket, hogy ezt az élményekben és kihívásokban gazdag 2011-es évet a Kerge Zerge csapat 99%-a együtt búcsúztatta. A gondosan megtervezett és szervezett összejövetelt (ez kb. már a 31-ét megelőző napon történt), hol máshol is tarthattuk volna, mint távol a civilizációtól, a belváros zajától a Rózsadombon. Ezúton is köszönjük Borinak, hogy vállalta a hazafurikázásunkat és egy kisebb sétát a saját kocsijáig. (Remélem a továbbiakban is gond nélkül fogom tudni használni szeretett matchboxomat - eddig még nem indítottam be - ismerve most már a történetét azoknak a kocsiknak, amelyeket a Bori vezetett. Bocsiiiiiii, Bori!). Volt eszem-iszom, dínom-dánom és persze társasjáték. Mert van olyan társas játék, amibe még a Harold sem tudott belekötni és félreértelmezni. Készült néhány kép is, hiszen a Nikon mindig bevetésre készen áll, megismerhettük egy újabb funkcióját a távvezérléssel fényképezést, így akinél a távirányító volt észrevétlenül megnyomva azt bizonyára remek pillanatokat rögzíthetett "titokban". Kíváncsian várjuk ezeket is, most hogy sikerült ledolgoznia a Haroldnak az elmaradást a túrázós képek feltöltésével, amit az év utolsó napján fejezett be.

Bízom benne, hogy hamarosan leesik egy kis hó is, de csak egy hétvégére, hogy bandukolhassunk a téli Mecsekben is egy kicsit.

B.U.É.K.! Bakancsra fel 2012-ben is!