SZUADÓ (2012-03-10)

SZUADÓ 2012

2012-03-10 Szuado

Hosszas kihagyás után sikerült elindulunk rendszeres évi SZUADÓ teljesítmény túrán. A tavalyitól eltérően most nem a 30-ra mentünk, hanem a 17-re, ami igazából csak 16,3 km volt. Ezt nem nevezném éppen fejlődésnek, viszont az 5 órára kiírt szintidőn jócskán belül, azaz 4 óra alatt sikerült teljesítenünk a távot. Csapatunkból a Péter hiányzott egyedül, így 6 fővel és a kutyával vágtunk neki a távnak. 8:30-kor indultunk a Teca mamától, kicsit szeles volt még ilyenkor és bántam, hogy nem a szőrös fülest hoztam, mint a Bori. Én még a megfázás utáni köhögéssel küzdöttem és különösen megszenvedtem a hegyeket (emelkedőket), de a lejtőkkel is gondom volt, mert a térdem lefelé menet is rendetlenkedett, úgy, mint amikor is fél lábon ugrálva jöttem le a Tettyéről. Ennek ellenére igyekeztem csöndben szenvedni, mert a túrán a legmorcosabb és legnegatívabb szerep már elkelt, ezt a Niki stoppolta le. Nem volt éppen jó hangulatban, na de van ilyen. Zoli és Dia a tőlük megszokott fiatalos lendülettel, virgonckodva szökdelték végig a távot. Bori ismét élen járt Júnóval, Harold meg csak a finishben kezdett el panaszkodni, hogy ő inkább bringázna és már nem szórakoztatja őt a túrázás. Ennyit a csapat hangulatáról... Az erődben néha olyan hangulatom volt, mintha nem is tavasz jönne, hanem az őszben járnánk. Kevés volt még a zöld, de már bújnak kifelé a medvehagymák, amiből egyesek szedtek is és elfelejtették leadni a fuvardíjat belőle :). 4 ellenőrzőpont volt, ebből 2 sikerült csokit kapnunk, kivételesen ehető is lett volna, hiszen nem a szokásos Americana és egyéb no name borzalmakat osztogatták, hanem Bohóc és Lottó csokoládé szeleteket, de sajnos van aki ezt sem szereti. Az útvonal nagy izgalmakat nem tartogatott, hiszen már számtalanszor bejártuk a Babás szerkövek, Sas fészek, Zsongor-kő útvonalakat és most már nevesítve ismerjük a Vörös-hegyet, ahol szintén nem most jártunk először. Itt nagy hóvirág burjánzás volt megfigyelhető és már a mecseki hunyor is előbújt. A túra végeztével átvehettük ez évi első oklevelünket és kitűzőnket - itt szeretném megjegyezni, hogy nekem ez a 12. -, majd a Teca mamánál egy pár virslivel zárhattuk a napot, ami a Harold szerint jobb volt, mint a tavalyi, mégsem kért belőle.

Gyanítom, hogy a legközelebbi túránk medvehagyma szerzés céljából fog történni kizárólag és talán a szervezett Tenkes túrára benevezünk még e hónapban, hiszen arra nem járunk mindennap, így talán a már-már Lusta Csigák nevet kivívó Kerge Zergék teljes létszámban újra felsorakozhatnak.