 |
| Babás szerkövek |
 |
| 2012-01-15 Kata tura |
Az útvonal viszonylag gyorsan körvonalazódott. Célállomás a Babás szerkövek és a Zsongorkő, mivel se a Bori, se a Péter nem járt még arrafelé. Starthelynek Teca mamát jelöltük ki és jól megszerveztük a helyijáratokkal való közlekedést is és Uránvárosba mind kiértünk. Bori és a kutya gyalog igyekeztek eljutni a starthelyre, de a 22-esen utazva az első megálló felé már láttuk, hogy nem fog nekik sikerülni, mivel ott "sétáltak" még az úton. Ezért együttes erővel úgy döntöttünk, hogy rögtön az első megállónál leszállunk és bevárjuk őket és előrébb hozzuk a starthelyet. (Kár volt viszont a buszjegyünkért.)
A Teca mamától nem a szokványos úton a tó irányába indultunk, hanem a nem jelölt úton a Teca mama alatt, balra. (Ezt jobban leírni nem tudom.) Térképet nem használtunk, csak mentünk a kitaposott úton, de elértünk a kilátóig, ahol Dia a Zolival mérleghintázott - talált magának valakit a súlycsoportjából), én hintázgattam, a többiek pedig a kilátóból élvezték a szeles időt. Annak ellenére, hogy fel voltam készülve a legrosszabbakra, hogy havas eső fog esni, hogy fagy lesz, hogy orkán erejű szél, stb., ehhez képest nagyon kellemes idő volt, és épphogy csak némi erősebb, hidegebb szél kísért bennünket helyenként és alkalomadtán.
Szép volt megint a fenyő erdőn keresztül menni, én ezt szeretem a legjobban ebben a szerkövek felé vezető úton és azok is örültek, akik végre eljutottak az első kijelölt állomásra. Zoli el is mesélte a népi legendát, ami ehhez a helyhez kötődik valami lakodalmas menetről, akik túl büszkék voltak, hogy kitérjenek egymás útjából, hogy tovább haladhassanak, így kővé váltak, vagy kővé dermesztette őket valaki. Egy számomra kevésbé szórakoztató rész következet - el a Sas fészekbe. De ezt is sikerült túl élni. Következett az István kilátó - már ami még áll belőle - ahová a nagyon bátor Harold fel is mászott és majd talán a fotókból kiderül, hogy milyen is onnan a panaoráma. Zsonkgorkőnél újabb megálló, a Péter itt is kitörő lelkesedéssel ujjongott az elé táruló panoráma láttán. Úgy gondolom itt is tetemes mennyiségű kép készült. Innen egyenes út a Pálosokhoz, ahol még nagyobb hókupacot is lehetett látni, így azonnal elő is kerültek a téli fagyik, mert ennél jobb helyen nem is fogyaszthattuk volna el őket. Niki ebből a jóból kimaradt, mivel az ő és a téli fagyi legutóbbi találkozása nem volt túl felemelő, de mi többiek lenyeltük ezt is! A Pálosok után még egy kis szusszanást tartottunk a Remeteréten. Itt a Harold már erős hátfájással küzdött, de hősiesen tűrte és vezette a sort a későbbiekben. Végig a hosszú egyhangú Manduláson, pózolás a játszótéren, hogy legyen ott is egy kis élet, majd a Kardos úton a Kikeletnél álltunk meg, míg a Dia és a Bori vizet szerzett az egész úton éhező és szomjazó Junonak. Innen már tényleg csak kevés volt vissza a Tettyéig, ahonnan én már csak szinte fél lábbal ugrálva tudtam leszökellni, mert a bal térdemmel történt valami és a lépcsőzés lefelé igen nagy fájdalmakat okozott, de ez egyszerű lejtőnél már nem jelentett gondot. Sikeresen leértünk az Ágoston térre, ahol romokon keresztül jöttünk, amit én magam sem láttam még, pedig helyi lakos vagyok.
A kis túránk véget ért. Időben ez azt jelenti, hogy olyan 10-10:30 környékén indultunk és 16:30-17:00 lehetett mire megérkeztünk. A távot szokás szerint nem tudom, de soknak tűnt.
Ezután a teljesítmény után mindenki feltöltődhetett energiával egy általam készített és felszolgált babgulyással, amiben sertésköröm is volt, de ebből csak a Péter és az én tányéromon landolt nagyobb mennyiség, a többiek nem vállalták be, de ennek ellenére is találtak fogukra való falatokat a gulyásban. Desszertnek nagy gyümölcs-party volt, fogyott a Sparos vödrös narancs, körte, banán, majd ezt levezetve következett egy kis wellness is, felváltva a Chi-gép és a talpmasszírozót lehetett igénybe venni, a Harold pedig még lóbalzsamos nyomópontos kezelést is kapott a hátára.
Sajnos még nem sikerült hóban túráznunk most sem, de ennek ellenére jó kis túra volt.
frissültek a képek...
VálaszTörlés