Mecsek 700

Mecsek 700

Kedves Túratársak!

Ez a hétvége úgy alakult, hogy útjaink kettéváltak. Dia és Zoli pénteken a 11.11.11. éjszakai túrára ment, ahová a Haroldék nem kísérhették el őket technikai okok miatt, melyből kifolyólag szombaton sem tudtak részt venni a Mecsek 700-on, ahol a Péter és én elindultunk az 1000 helyett. Nem bántam meg, hogy nem tartottuk magunkat a Mecsek 1000-hez, a 700 is éppen elég magas és meredek volt nekem, aki köztudottan „kedvelem” a meredek részeket. Péter kb. ilyen ugyanilyen kitörő örömmel viseltetik a lejtők iránt. Sok gépjármű állt már a hosszúhetényi könyvtár előtt, amit sikeresen megtaláltunk, annak ellenére, hogy nem vagyunk Hosszúhetény szakértők. A túra útvonala idióta biztosan ki volt jelölve A4-es lapokkal és szalagokkal fűszerezve és mi végig a kitaposott, azaz kijelölt úton haladtunk, szépen, rendesen. Csak a kapott térképet használtuk, se a turista térkép, se az iránytű nem kellett. Az idő remek volt, a bokáig érő avar már nem volt annyira szép, de rugdosni lehetett. A napsugarak be-be sütöttek a fák között és a sárga minden árnyalatát megvilágították. Az erdő tele volt favágókkal, platót pakoló fagyűjtőkkel és még egy munkagép elől is félre kellett ugranunk útközben. Az útvonalban akadt némi beton is Kisújbánya után, illetve a finishbe a falun át. Az ellenőrző pontokon szőlőcukorkák vártak, de akadt bőven folyadék is víz és szörp is, sőt Püspökszentlászlónál még kész szendvicsekkel is vártak minket, de mi a hazait választottuk, hogy ne legyen annyi cipelni való a hátunkon. Ismerősökkel is találkoztunk, akik „futották” a távot. A túrán a legnagyobb kalamajkát az okozta, hogy összecseréltük a menetlevelünket és nálam volt a Péteré és amikor Kisújbányánál visszacseréltük kiderült, hogy az előző Püspökszentlászlónál kapott matrica eltűnt róla és aggódhattunk, hogy nem fogjuk megkapni a jól megérdemelt oklevelet és kitűzőt a túra végén, de megnyugtatok mindenkit: megkaptuk! Bevallom hősiesen, hogy elfáradtam és hogy érzem az izmaimat. A fotózás a Péterre volt bízva, mivel engem akadályozott a bot használat és az emelkedő, ezért a megszokott dömpinghez képest jóval kevesebb készült, pedig többször fel is szólítottam a Péter, hogy használja már a készüléket, ha már odaadtam neki, de sajnos ő nem érzi ennek a súlyát, fontosságát. Végezetül pedig annyi információt szeretnék megosztani veletek, hogy a 18,15 km-es útvonal szintideje 5 óra volt, amit mi….wait for it…. 4 óra 15 perc alatt teljesítettünk. Kicsit frusztrált, hogy a túrán végig orrhosszal előttem járt egy kétgyermekes anyuka tizenéves kisfiaival és ráadásul az is kiderült, hogy ők Szegediek, és egyáltalán nem tűnt úgy, hogy kifogna rajtuk a Zengő apró kis szintemelkedése.