Kőlyuk

Árpádtető-Kőlyuk	harold képei

Ezen a hétvégén szinte teljes volt a csapat, sajnos Zolit még nem sikerült bevonni bokros teendői miatt. A túra leglelkesebb tagja a Péter volt, ezért az ő akarata valósult meg a kiindulási pont megadásában. Sikeresen kiértünk mindahány a Mecsextrémbe, hogy eleget tegyünk Péter kívánságának és útba ejtsük a Kőlyukat. Mindig külön öröm, ha helyi járattal kell utazni, így az urbanizáció minden csodás elemét meg lehet figyelni, őslakosokat és életkörülményeiket. Elég ködös idő volt és pont ez tette érdekessé a kirándulást, mivel ködben nem igazán voltunk még úton az erdőben szerintem. Több személyes problémával indítottuk a napot. Egyesek megfeledkeztek fontos alap felszereltségekről, mint pl. víz, annak ellenére, hogy ígéretet tettek az erről való gondoskodásról. Persze nem kell kétségbeesni, jól szervezett, és jó lelkű közösségünk mindig gondoskodik a másikról, meg persze az erdő is, hiszen akad ott pár forrÁs. Fel is fedeztünk egyet, melyet eddig még nem is tekintettünk meg soha, és a Dagonyázó forrás névre hallgat…. nem véletlenül. Rengeteg hangos avaron át eljutottunk a soványka kis "vízesésig", ahol már remek kis jégcsapok is képződtek. Újabb izgalmakat szolgáltatott, hogy Bori hűséges 4lábúja, közkedvelt Juno kutya önállósította magát és leszakadt a társaságunktól és egy ideig nélkülöznünk kellett. Bizonyára őt is megzavarták a hulló levelek és azt hitte, hogy egy őzet lát. Bori is jól le szakadt tőlünk, vagyis inkább mi szakadtunk le, mert ő élen járt, hogy a kutya nyomába eredjen, aki viszont a várakozásokkal ellentétben nem beelőzött minket, hanem lemaradt, így a gazdája helyett a mi csoportosulásunkat lelte meg és kétségbeesetten nézett jobbra balra, előre hátra, gazdáját kereste, akit Kőlyuknál értünk utol. Itt egy kicsit tanakodtunk, hogy merre tovább, így nem lett az útvonalban a Zsidóvölgy, viszont nem sokkal később a következő elágazásnál kiderült, hogy a Péter térképének már lejárt a szavatossága és nem minden útvonal van jelölve rajta. Így megint egy kedves meredek rész jött, amit én a Mecsek Maratonon is már nagyon kedveltem. Vágottpuszta! Na, azt majdnem kifelejtettem, pedig ott elég sok időt eltöltöttünk a farakásokon üldögélve, falatozva szendvicseket, "Hanukát" és egyéb finomságokat és nagy filmes élményeket kellett feleleveníteni, mint a Jamie és a csodalámpa vagy a Jessie, Benji és társai. Ennek ellenére a Péter aznap éjjel nem álmodta tovább előző hajnali álmát, a dán rajzfilmet, Dán Viki és Kukul Kiki, a kacsa és a kisfiú barátságáról. Aztán volt nagy farakásokon mászkálás is és persze valahol a Mandulás közepén elváltak útjaink és egyes városlakó a Karos úti kulcsosház felé mentek, hogy lecsorogjanak a városba a Tettyéről, mások pedig egy másik hazafelé vezető utat jártak. Én azt tudom mondani, hogy talán 10 óra magasságában kezdtük meg utunkat és 4 órára értünk le a városba és remélem, idővel kiszámításra kerül a pálya is és további képekkel bővül az album. Ha valaki valami érdekes, említésre érdemes történettel szeretné még kiegészíteni az itt elhangzottakat, ne legyen rest és színesítse a bejegyzést szavaival!